Roxer

20

Kommunikációs szakemberként nagyon fontos, hogy az ember hangsúlyt fektessen a kinézetére, mert ezzel is kommunikál. Ahogy az emberek ránk néznek, az első benyomás alapján meg is alkotják a képet arról, hogy vajon mi milyenek vagyunk, milyen a személyiségünk, mivel foglalkozunk, vagy, hogy milyenek az anyagi lehetőségeink. Úgy tartja a mondás, ne ítélj elsőre, de mi mégis ezt tesszük, és ha kialakult egy benyomás, azt nagyon nehéz megváltoztatni utólag. Csak a nagyon nagy emberek, a zsenik tehetik meg, hogy nem törődnek a külcsínnel, mert annyi tudás van a birtokukban, hogy bárhogyan is nézzenek ki, senki nincsen, aki vetélytársuk lehetne. Nekünk egyszerű, földi halandó kommunikátoroknak muszáj felvennünk a versenyt egymással, és a megjelenésünkkel is sugallni, hogy vagyunk valakik ebben a szakmában.

 

Néhány évvel ezelőtt, mikor még nem volt presztízsem, csak sok ötletem a szakma forradalmasítására, elkezdtem gondolkodni rajta, hogy hogyan lehetnék feltűnő. Az, hogy veszek egy drága órát, nagyon olcsó üzletember trükk, és bár megtettem, nem éreztem, hogy ez elég lenne. Gondoltam rá, hogy veszek valami nagyon feltűnő amerikai autót, de aztán rájöttem, hogy azzal nem tűnnék vagányabbnak, csak maga mutogatóbbnak. Úgy döntöttem, leülök egy padra, és elkezdem figyelni az embereket. Egy nagyon forgalmas helyet választottam, ahol minden féle forma ember megfordul és naphosszat csak figyeltem, hogy ki milyen hatással van rám. Már délután felé járt, mikor egyszer csak a téren, ahol ültem, áthajtott egy motoros. Megállt az út szélén, leszállt a motorról, széthúzta a bőr kabátját és láttam, hogy egy fehér ing volt alatta. Villámcsapásként hatott rám, hogy én is így szeretnék kinézni, ilyen hatást akarok kelteni, mikor valahova megérkezem. Annyira nem értettem a motorokhoz, hogy másnap elmentem a kereskedésbe, és azt mondtam az eladónak, hogy szeretnék vásárolni egy motort, ami jól néz ki. Akkor világosítottak fel, hogy ez nem úgy működik, hogy ráülök és megyek, hanem a nagy motorokhoz külön, A típusú jogosítvány kell. Nagy volt az elhatározásom, elmentem, és megcsináltam néhány hónap alatt a jogosítványt, és megismerkedtem a motorozás rejtelmeivel. Nem csak, hogy megszerettem az egész életérzést, de meg is ismerkedtem egy csomó motorozás szerető emberrel. És ők megtanítottak, hogy hogyan kell motort vásárolni. persze nem az alapján, hogy hogy néz ki, hanem, hogy mire szeretném használni. Mivel nagyon beleszerettem az egészbe, úgy döntöttem, hogy tórakerékpárt fogok vásárolni, és mikor elegem lesz a városi létből, majd kimegyek az utakra, és ott fogok a szerpentineken kanyarogni gondtalanul. Nem is volt annyira drága a motor, de mikor rájöttem, hogy mennyi minden kell még ahhoz, hogy használni is tudjam, kicsit megijedtem. Erről is beszélgettünk az új ismerősökkel, és mindenki a Shox-ot ajánlotta, mert mint kezdő, ha oda bemegyek, nem csak, hogy mindent meg tudok venni, de nagyon készségesen segíteni is fognak, hogy miből melyiket válasszam. Mert óriási a választék a motoros felszerelésből, és hiába néz ki jól valami, attól még nem biztos, hogy jó minőségű és biztonságos. Végül így is lett, ott vettem meg mindent szépen apránként, és jelentem, ebben a hónapban az utolsó darabot, a motoros csizmát is beszereztem. Azért ezt hagytam a végére, mert ezen kellett a legtöbbet gondolkodnom. Nehezen tudtam eldönteni, hogy melyik legyen a választottam, mert sok féle van, és mint említettem, nekem a kinézet is nagyon fontos, hiszen alapvetően azért kezdtem motorozni, mert ebben láttam meg a számomra megfelelő kinézetet. Végül egy sixgear motoros csizma mellett döntöttem. Ez egy olyan darab, ami ránézésre nem is tűnik motoros csizmának, sokkal inkább egy bakancsnak, így ha leszállok a motorról és bemegyek egy tárgyalásra, ott is tudok benne az alkalomnak megfelelően kinézni.

És higyjétek el, nagyon sokat hozott nekem ez az ötletem, hogy angyobb hangsúlyt fektetek a kinézetemre. Sok partnerem megjegyezte, hogy milyen vagány a motorom, volt, aki maga is motorozott és nagyrészt annak köszönhettem az összejött üzletet, hogy kezdettől volt miről beszélgetni.

És a hobbimotorozás sem maradt el. Valóban, most, hogy sikeres üzletember lettem, és nem ritka, hogy napi 12-13 órán át dolgozom, jól esik néha kiszakadni a város zajából és csak suhanni az úton gondtalanul, nem gondolkodva. Ráadásul, azok az emberek, akikkel megismerkedtem, miközben a motor jogsit csináltam, mára a barátaim, néhányan üzletfeleim lettek, és előfordul időnként, hogy együtt megyünk a hegyekbe motoros túrára. Nagyot nyertem vele, hogy ez választottam az amerikai autó helyett, bár ki tudja, annak kapcsán kikkel dobott volna össze a sors. Végtére is Isten útjai kifürkészhetetlenek.