Roxer

20

Mindig rossz egy barátot elveszteni, főleg, ha az embert váratlanul is éri. Te vesztettél el már igazán jó barátot?

Az elvesztés feldolgozása

Tudom más egy kis kedvenc elvesztése, és más egy jó baráté is, össze sem lehet hasonlítani, de az érzés mégis lehet hasonló.

Emlékszem, mikor legelőször kiköltöztünk kertes házba, és bevállalunk, hogy legyenek állataink, az ember nem is gondol arra, hogy majd egyszer elvesztheti őket, mert sokkal nagyobb az öröme annál. A legelső állatkájuk a gyerekeknek 2 kismacska volt. Mindenki kapott egyet, így mindenkinek volt saját kis kedvence, és volt kivel foglalkoznia. Aztán hirtelen az egyik elpusztult valamiért. Nem tudjuk a mai napig sem, hogy mi baja lehetett, lehet hogy csak bezabált valamit. Szóval s lényeg, hogy elpusztult. Na de hogy lehet ezt elmondani egy 7 éves kislánynak, hogy a kismacskája többé nem lesz a kedvence?. Azt hiszem sehogy, esetleg óvatosan lehet csak adagolni, de a vége mindenképp sírás lesz. Majd megszakadt a szívem, mikor el kellett mondanom a lányomnak hogy mi történt…

Aztán már csak egy cica maradt. Mivel minden rendben volt, és ha már kertes ház, akkor miért ne legyen, hoztunk egy kutyust is. A bánat lassan enyhült, hiszen maradt egy cica, és már volt egy kutyusunk is. Fél év telt el körülbelül, mikor kiderült, hogy a cicánk anyai örömök elé fog nézni? Na ezután jött a következő gond, kérdés, hogy mit is fogunk mi annyi cicával kezdeni?kitten-1154693_640

A baráti jó tanácsok

A barátnőm, akitől a cicákat kaptuk, azt javasolta, hogy ne aggódjak ezen, mert a cicák nagy része nem éri meg sajnos az első életévét. Mikor megláttuk, hogy 5 kiscica született, igen csak bajban voltunk, és a párom már nézett, hogy mihez fogunk velük kezdeni, hiszen egyikünk sem akart drasztikus lépéseket tenni. Újabb finom adagolás a gyerekeknek, hogy nem lehet ezt a sok cicát megtartani, mert ennyit nem lehet etetni…

Aztán ahogy megszülettek a cicák, és a gyerekek szívéhez nőttek, úgy kezdtek el fogyni. Fél év alatt az öt cicából csak egy maradt meg, igaza lett a barátnőmnek sajnos. Persze tudhattam volna, hiszen ő évek óta kertes házban lakik… Se én, se a gyerekek nem voltak arra felkészülve, hogy így jönni menni fognak az állatok, és mi havonta elbúcsúzunk egy kedvenctől.

Nem tudjuk a szeretteinket megóvni ezektől az érzésektől, hiszen meg kell tanulniuk ezt is feldolgozni. Ha tudjuk, csak könnyebbé tehetjük nekik valamivel. Ma már sajnos van egy cica temetkezési helyünk a domboldalban a kerten kívül…

A barátok elvesztése

Azért igen, egy barát, egy ember elvesztése mégis csak más. Sajnos ezzel is szembe kell néznünk, még ha nem is olyan könnyű. Ez is ugyan olyan dolog, mint egy kedvenc elvesztése, meg kell tanulnunk az érzést feldolgozni.

Felkészülni soha nem lehet rá, hiszen az ember nem azon gondolkodik, hogy mikor veszít el valakit, hanem hogy még meddig fog élni, és vele lenni.

Péter a férjem legjobb barátja volt, és egyben munkatársa is, még a régi munkahelyén. A munkahely igaz megváltozott, de a barátság megmaradt. Mikor megtudta, hogy mi történt, csak ennyit tudott mondani: mások lesznek az angol nyelvtanfolyamok nélküle, és más lesz minden… Nagyon szerették, mert jó tanár volt. Mint minden mást, ezt is el kellett mondani a gyerekeknek. Persze ők minden félét kérdezgettek: Péter bácsit is ugyan úgy eltemetik majd, mint ami a cicákat… és még sok hasonló kérdést tettek fel nekünk, mikor elmondtuk mi történt.

Nem jó soha egy barát elvesztése, vagy egy olyan valakié, aki közel állt hozzánk, de sajnos ez az élet rendje, és meg kell tanulnunk feldolgozni, elfogadni.